- M-mi történt velünk? - nézett körbe a szobában Neul Soo.
- Balesetük volt. - lépett be egy magas, csuhás alak.
- Nem igaz...! Megtámadtak! - ordított Jang Geum
- Ha,ha,ha! Maguk kis gyerekek az élénk fantáziájukkal - simította végig a pap az ágy korlátját. - Csak leestek a lépcsőn - komolyodott el a képe.
- Akkor oldozzon el - így Neul Soo.
- Nem, nem - rázta meg fejét. - Nem mozoghattok. Hosszú felépülés vár rátok.
- Nem tarthat itt! - állta keményen a sarat a nővér.
- Nem?
- Biztos, hogy keresni fognak. - szólt a testvérpár egyszerre.
- Úgy gondoljátok? - nevette el magát . - A reggeli imádság hat órakor kezdődik, nincs kivétel. - lépett ki az ajtón.
- Ne, neee!! Engedjen ki minket!!! Jöjjön vissza maga büdös buzi!!!
A lányok pontban 6-kor bevonultak a templomba. Az oltáron friss rózsák és liliomok ontották illatukat, középen volt a biblia amit az adott helyre egyik beteg nyitotta ki.
A testvérpár nem értette miért pont a katolikus vallást gyakorolják mikor Ázsiára teljesen más vallások jellemzőek.
De a kérésnek eleget téve helyet foglaltak a padsorban majd letérdeltek imádkozni. Hirtelen valaki megérintette Jang Geum kezét mire halkan megnyekkent
- Nyugi! Csak én vagyok az! MinGyu!
A két lány megrémült mikor a hangos orgonaszó mellett nagy kaparást hallottuk maguk mögül.
- Ne hogy megijeszd őket Dino! - szólt a fiatalabbra hyungja.
- De naaaa! Most elrontottad az üdvözlésem! - kezdett nyafogni a kisebbik aki a padsoron készült áthajolni.
Hidd el nem lettek volna ra vevők. - nézett unottan az idősebb.
- Hát pont rád nem vagyunk vevők te fasz! - szólt Neul Soo. - miattad kerültünk ide te hányadék! - emelte ütéshez kezet.
- Ne, ne,ne! Templomban vagyunk- tűrte vissza kezét a nővére - Megígérem kijutunk innen.
- Háháhá! - csapott homlokához Dino. - Bocsánat, csak...biztos, hogy jól belegondoltál te ebbe? -horkantott nagyokat a srác.
- A te véleményedre sincs kurvára igényünk, úgy, hogy kussolj! - rázta meg öklét a szőke.
- Szép. Te verekedhetsz én meg nem...
***
- Mit csináltok csajok? - jött be a fiú akit Dinoként emelgetnek.
- Beosztottak a konyhára Neul Sooval. - felelte Jang Geum miközben magokat tűzött egy tűlevélre.
- Nagyon nehéznek látszik...- Az is. Az udvarhölgyek kiképzésére használták a tűlevélfűzést, borzasztóan idegesítő de párolással isteni. - magyarázta a lelkes lány. Látszott rajta érdekli a konyhaművészet. - Téged mi szél fújt erre?
-Éhes vagyok! Meg a srácok is! - fogta meg a hasát.
- De viszont az ebédidő pontban 12-kor lesz. - rázta meg fejét a nővér.
- Kicsempészek neked enni ha majd megfőztem a rizst! - idegeskedett Neul Soo.
- Még sose főzött rizst... Se semmit.. - sóhajtott Geum.
- Szóval ez bele fog telni pár órába? - szomorodott el Dino.
- Bele... - bólintott egyszerre a testvérpár.
A fiú vállat vont majd lehangoltan visszament a többiekhez kaja nélkül.
- Szerinted nem fura, hogy csak minket fogtak be munkára ezek az idősödő vénasszonyok mellé? - Ecsetelte Neul Soo.
- De igen és zavar. Nézd milyen rongyos ez a kötény! De a konyha rendkívül fel van újítva. A ház többi része elhanyagolt, még a cellák is fejletlenebbek.
- Most nézd meg ezt az asztalt, távirányítóval összecsukható. Hát nem tiszta pénzkidobás?
- Dehogy nem. Már nekem is szemet szúrt. Na, gyere ide és pucold meg ezt. - intett a nővér. - Én addig meggyúrom a rizst. - törölte kötényéhez kezét.
Felőlem - engedelmeskedett a kisebb. - Ma filmet néznek a rabok, szerinted mi is mehetünk?
Nem hiszem, de azért egy próbát megér! Nekünk is jár a szabadidő!
- Igazad van unnie! - nézett az idősebbre Soo.
Most már csak az ebédidőre készültek ami hamar el is érkezett. Szerencsére nem állították be étele adagolónak őket így nyugodtan leülhettek enni a betegekhez.
- Sikerült megfőzni a rizst? - piszkálódott Gyu.
- Hagyd a húgaimat! - nézett rá szúrós szemekkel Jeonghan. - Ki foglak titeket innen juttatni! Csak várjatok még egy kicsit! - suttogta a húgainak.
- Igen? És hogy?
- Emlékeztek Park Hyorára?
- Az évfolyamtársamra?! - kerekedtek el szeme a szőkének.
- Igen. Sikerült felhívnom az egyik rab telefonján úgy, hogy ne hallgassanak le. Azt mondta itt fog várni pontban 11 órakor, ezt ne feledjétek! Vigyetek magatokkal egy körömreszelőt. A többit ő biztosítja.
A jó öreg Hyora.
Ő mindig mindenhonnan kihúzta a lányokat, már számtalan lesittelést elkerültek vele. Biztosra mentek, hogy most is sikerülni fog.
Miután vége lett ez ebédnek leakartak lépni de a konyhás nénik befogták őket. Serényen elmosogattak és kiszöktek, hogy elvegyék a körömreszelőt meg az órát majd mozizni mentek.
A lányok megálltak az ajtóban és onnan próbálták figyelni a film eseményeit.
- Fáj a fejem, nekem nem tetszik ez a folytonos ágyúdörrenés. Ezek még nem hallottak a humoros filmekről?! - panaszkodott Jang Geum.- Mind egy, ki kell mennem a mosdóba...
- Megyek én is - borzolta meg haját Soo - Jó, de akkor csendesen.
- Ugyan semmi mást nem lehet hallani csak a csatát.
A két lány próbált a lehető legészrevehetetlenebbül menni, de belefutottak két tohonya, bűzlő talpnyalóba.
- Hova hova hölgyeim? Maguknak nem a konyhába kéne lenniük? - húzta fel a szemöldökét az egyik őr.
A lányokat már nagyon idegesítette, hogy sztárrá váltak és az intézetben mindenki rájuk figyel
- De igen csak vécéznünk kellett.. - magyarázkodott Geum. - Ha most megbocsájtanak! - próbáltak elmenekülni, de az őr szigorúságából nem engedett.
- Ezért nagyobb büntetés kapnak!
- Hagyják már abba! Igazán lazíthatnának, ez nem valami menő uraim! - tette csípőre kezét a húg.
- Ha most elengednek ígérjük ma többet nem látnak minket. - fogta be a száját a Soonak a nagyobbik. -Hm.... Nem is tudom...
- Hagyd már őket, lekéssük a filmet! - utasította az őrt a társa.
Mikor végre eltűntek a sarkon a lányok hangosan fellélegeztek.
- Na most tényleg menjünk mert bepisileeeek....!! - nyüszített a nagyobbik.
A lányok csak úgy kirúgták a mosdó ajtaját és Geum már is repült a helyére.
Amíg a nagyobbik a dolgát végezte Neul kicsit megigazította a sminkét.
- Ki tetszik húgi? - vigyorodott el nővér miután meglátta, hogy mit csinál Soo.
- Senki senki.. - legyintett a kezével a kisebb.
-Akkor ne pazarold. Ha minden nap használod elfogy és azon kapod magad , hogy a csótányok és a Wc vizéhez folyamodsz
- Ne ijesztgess! Annyira utálom!
- Én csak vázoltam mi fog történni - törölgette kezét Jang Geum.
- Nem fog! Mert kijutunk, igaz?!
- Zavarok hölgyeim? - jelent meg Mingyu.
- Mennyit hallottál?! - kiabált a testvérpár egyszerre
- Valami budi víz és a szökésen kívül semmit.
- Kérlek hallgass erről!
- Én nem köpök de semmi esélyetek. Már 4 éve folyamatosan próbálok megszökni, ha nekem nem sikerült nektek sem fog.
- De most kapóra jött a filmnézés. Mindenki ott van - húztak mosolyra a szájukat a lányok
***
- Mi lesz ha lebukunk unnie?
- Akkor nagy bajban leszünk! - suttogta az idősebb miközben felhúzta húgát a szellőzőbe. - Ezért kell nagyon halknak lennünk! - mondta s mászni kezdtek az állandóan egyenes, néhol kanyargó "egérúton".
Épp egy rácsos fedőn halattak át mikor meghallották az örök igen különös beszélgetését:
- ...Rossz ötlet. A recepción is kijuthatunk, hogy megkerüljük őket és ha esetlegesen bántalmazásra kerül a sor hagyjuk, hogy a különítmény feltakarítson.
- Ha időben ideérnek. De ha megölnénk őket akkor abban a pillanatban szükségünk lenne rájuk. Hívjuk fel őket rádión akkor meg a nemzeti gárda is itt lehetne.
- Te normális vagy? Bocs... rossz vicc volt. De akkor se invitálhatunk ilyen embereket két pisis keresésére! Egyszerűen nyírjuk ki őket utána meg dobjuk a diliház szennyvízcsatornájába a testüket. A többi mellett ők is elférnek...
- Ezek szerint már köröznek minket - ölelte magához Jang Geum testvére fejét.
- Unnie, meg fogunk halni? - eredtek el könnyei.
- Ha rajtunk múlik biztos nem! Na gyerünk!!
A testvérpár gondosan megbeszélte az időkorlátot és az őrök mozgáskoordinátáit, hatékonyságát. Tudták, hogy nem maradt sok hátra és precízen, gyors tempóban teljesítették a szellőző szakaszait. Addig másztak amíg teljesen elkopott a térdükön a nadrág. Ekkor már a puha bőrüket kellett feláldozzák a szökés érdekében.
Mire a távot megtették és izzad homlokukat letörölhették volna már nem volt szükség rá. Egy hatalmas ventilátor előtt álltak meg ami a szobák hőmérsékletét szabályozta. Simán áttudtak volna mászni közöttük, de a propellerek mozgása egybemosódott, senki nem mondhatta volna meg, hogy éppen hol tart.
- Most mit csináljunk? Ha próbálkozunk kettészel.- nézett az idősebre Soo.
- Egy esélyünk van. Valószínűleg Hyora kint vár, ki kell ordítanunk, hogy megheckelhesse a berendezést...
- ...De ha megtesszük a ventilátor biztosan elszállítja a hangot és akkor elkapnak. - fejezte be testvére mondatát.
- Kockázatos... de...
- Megtesszük!
- HYORA A VENTILÁTOR UTUNKAT ÁLLJA! KÉRLEK SIESS!
Ahogy ezt kiüvöltötték tudták ez az utolsó játszma és várták, hogy a szeletelő szörny csendesedjen. Válaszként egy lassuló gépezetet kaptak aminek lapátjai közt kislisszoltak
- Ezért kurvára az adósai vagyunk! - ugrott be a szellőző alá beparkolt kocsiba nővére után Soo.
- Hali lányok!
- Bassza meg!! - válaszolt a motor lefulladó hangján.
- Tűnés!! - szöktek ki mindannyian a fekete audiból mikor meglátták a sereget kivonulni az ajtón.
Mindenki szaladt amerre látott.
Neul Soo a bokorban húzta meg magát, Hyora elbújt a sorompós bódé asztala alá, Jang Geum a drót kerítést készülte megmászni, de őt érte az ütés elsőre. Enyhe áramot vezettek a kerítésbe mint már annyiszor tették az intézet szadistái. Hyorát hajánál fogva vonszolták ki mint egy ősasszonyt, Soot meg megrugdosták azokkal a fémbetétes munkás bakancsokkal.
***
Ne... Ne!!...Neee!! - ordított Neul Soo amíg végignézte Hyora megcsonkítását.
- Ne nyöszörögj, arra a nyelvre már úgy sem volt szükséged - szólt a doki miután a kígyókéhoz hasonlóvá tette ártatlan lány ízlelőszervét.
- Most te jössz. - fordult a legkisebb fele. - Már is itt vagyok - húzta meg a szíjakat amik lefogták a lány kezét. - Nem...nem...nem! Nem vagy te sehol, pónikat akarok színes kis lufikkal! - sopánkodott hunyorogva, csak ne kelljen a pszichopata szemébe nézzen
- Jaj de vicces vagy. Csak egy pillanat, megmosom az arcom és... - fordult a vérrel fröcskölt kagylójához. - Tudjátok én aggódtam, hogy túl sok időt töltötök Mingyuval. Én mindent tudok. - nézett vadan a tükörbe ahol a lány vonásait fürkészte - Remélem nem zavart össze a mesebeli históriáival amit rólunk mondott - vett elő egy hatalmas metszőollót. - Talán kicsit őrült - szólt magabiztosan majd Soo nyakához mérte a fegyvert. Észrevétlenül karja Neul ujjaira vándorolt amit a rozsdás pengék kereszttüzébe is helyezett.
- Áááááá!!! - visított a szegény alany amint megérezte, hogyan máll le csontja húsával együtt.
- Hallod te amit mondok?! Nehogy itt kidögölj nekem, sok mindent kell még befogadnod! - pofozta meg úgy, hogy az orrában egy ér is elpattant. - Így ni. Remélem értetted amit most megtettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése